A Balaton hangja
Sokszor megcsodáltam már a téli Balatont és mindig újra meg újra megérint. A táj nyugalma, a csodás távlatok felidézik bennem a „gyerekkori telet", amikor még minden tiszta és szép volt. A tél tél volt és a nyár nyár volt.
Most a február eleji fagyos hidegben gyönyörű sétálgatni a parton. A kikötőnk a téli álmát alussza. A mederben még egybefüggő a jégtábla. Kint a nyílt vízen azonban már megtört a jég. A szél dudorászva utaztatja a jégtáblákat. Hangja néha morajjá erősödik, aztán meg hirtelen gyengéd csilingelésre vált.
Szeretek ilyenkor komótosan sétálgatni a mólókon és újra meg újra gyönyörködni a tájban. Ismerős a nádcsomó, mégis elmélázom rajta. A gátakra a szél jégtáblákból torlaszokat épített - ez is ismerős. Bebarangolva a mólókat nyugalommal és életerővel töltődik fel az ember. A sójában egy teherszánkó aluszik. Megtette a kötelességét, követ szállított a gátakra, most pihen.
Aki teheti télen is látogassa kicsi kikötőnket!
Ábrahámhegy 2009-02-10
Tavaszi napsütést mindenkinek!
Fejes Imre
a Blamáim kapitánya
Pár képet is készítettem a jégtáncról:
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Jégmadár története
A jégmadár (Alcedo atthis) az egyik legszebb hazai madarunk; kék háta, rozsdaszínű hasa messziről feltűnik, ahogy a vízbe csapva halászik, vagy egy karón ülve lesi zsákmányát. De az ábrahámi partszakasz és a kikötő nem a madárról, hanem egy hajóról kapta a nevét.
A „Jégmadár” egy vaslemezekből készült, részben nyitott fedélzetű, lapos fenekű, áruszállító, csavaros motorhajó volt, mely 1926-ban épült Szájbély Árpád megrendelésére.
A 19,5 m hosszú és 4,72 m széles hajó 35,8 tonna terhet bírt el; elsősorban a környéken bányászott vörös homokkövet szállította a vízi és szárazföldi építkezésekhez.
1945-ben tizenkét kézigránáttal egy folyamőr tiszt felrobbantotta. 1946 nyarára megjavították, és újra munkába fogták a hajót. 1950 végén államosították és eltűnt a Balatonról. Egyes források szerint a Tiszára került, és később Mártélynál elsüllyesztették.
Szájbély Árpád sikeres, ugyanakkor karitatív üzletember volt.
A nehéz háborús időben nagyon sok embernek segített pénzzel és élelmiszerrel. Régi panziója a Sziget utcában áll, ma a dohánygyári üdülőhöz tartozik. A Sziget utca „csúcsán” a nádast kikotortatta, a partot kiköveztette, stabil rámpát, rakodómólót építtetett és az odavezető utat szilárd burkolattal erősíttette.
A hajó eltűnése után a kikötőhely átalakult.
A fa építmények tönkrementek, a nád kissé visszanőtt, de megmaradt egy keskeny kijárat a vízre és egy nagyobb belső öböl.
Csónakkikötésre és fürdésre használták, de horgászni is jól lehetett benne.
A ötvenes években megpróbálták eredeti céljára használni, egy „Dongó” nevű kis motorhajó vitt néha vörös követ a vízi építkezésekhez. Később egy ideig a Balatoni Hajózási Vállalat hajói is kikötöttek itt; többször vízibusszal hoztak turistákat borkóstolásra a tsz pincéjébe.
Az 1980-as évek elejéig szép, természetes állapotban maradt a kikötőhely.
A mély vízben a parti kövezéshez nagyobb hajókkal is ki lehetett kötni. Emlékszem, egyszer egy vas ötvenes cirkálóval álltam be fogadásból. Tragédia is történt itt: a hetvenes évek végén, egy télen két horgász a parton lévő alumínium kajütös motorcsónakban pihent, turista gázpalackkal fűtöttek, és a keletkező égéstermék halálukat okozta.
Az 1980-as évek elejétől kezdtünk azon gondolkodni, hogy az egyre szaporodó ábrahámhegyi vitorlások számára megfelelő kikötőt kellene létrehozni. Erre a célra nagyon alkalmasnak látszott a Jégmadár területe. Ősi Attila építészmérnök megszerezte a TVSK számára a Fertő-tavi Nádgazdaságtól és ezzel kezdetét vette a kikötő építése. Ez a nehéz, küzdelmes, sokszor akadályozott munka még napjainkban sem ért véget. De ez már egy másik történet …